Jézus színeváltozásának eseményét (Mt 17,1-9), az Ő isteni dicsőségének megnyilvánulását átelmélkedve ünnepi, magasztos helyszíneken járhatunk lélekben.

Szalay Zoltán atya szentbeszédében a hit erejéről szólva, üdvtörténetünk szent hegyein történt három találkozást emelt ki, mintegy előkészítve Urunk színeváltozását: Ábrahám Mórija földjén, a "hegyen, ahol az Úr gondoskodik" (Ter 22,14); és Mózes (Kiv 3,1; 19,1), majd Illés (1Kir 19,8) a Hóreb / Sínai hegyen, az Isten hegyén.

Mekkora hite volt Ábrahámnak, hogy engedelmeskedve az Úr szavának, felvigye későn született egyetlen fiát, Izsákot a hegyre áldozatul - aki által az ígéret szerint Isten megsokasítja majd utódait. (A próbatétel után egy kost áldozhatott fel fia helyett.)

Mózest a Hórebnél, az égő csipkebokorból szólította meg Isten, és küldte el, hogy kivezesse népét az egyiptomi fogságból. Miután készségesen válaszolt - "Itt vagyok! -, megkérdezte: "Ki vagyok én, hogy a fáraóhoz menjek és Izrael fiait kivezessem Egyiptomból?" Ám hitt Istennek, aki azt mondta, "veled leszek..."

A Sínai szövetségkötéskor hűtlenné vált népért pedig így könyörgött nagy hittel: "Uram, miért lobbannál haragra néped ellen, amelyet nagy hatalommal és erős kézzel hoztál ki Egyiptomból?" - és imája meghallgatásra talált.

Illés próféta 450 Baal próféta ellenében igazolta a Kármel hegyi áldozatbemutatáskor, hogy "az Úr az Isten". Előtte megkérdezte az egész néptől: "Meddig akartok még kétfelé sántikálni?" Azután így imádkozott:" Hallgass meg Uram, hallgass meg! Engedd, hogy ez a nép felismerje, te az Úr vagy az Isten, te téríted meg a szívét". (Az égő áldozat buzgó kérésére meggyulladt.) Amikor azután Illésnek mégis menekülnie kellett, a Hórebig, az Isten hegyéig ment, ahol az Úr enyhe szellőben jelent meg neki, hogy megerősítse és utat mutasson neki.

Ki mehet hát fel az Úr hegyére?

A Tábor hegyére - színeváltozásának helyére - Jézus csak Pétert, Jakabot és Jánost vitte fel.

Nagy hitük miatt? Értő szívük miatt? Nagy szeretetük miatt? Talán ezek mind összetartoznak. És pedig, "akinek van, annak még adnak, hogy bővelkedjék". (Mt 25,29) Magától az Atyától hallhatják: "Ez az én szeretett fiam, akiben kedvem telik, őt hallgassátok!"

Mózes és Illés voltak jelen. Miért éppen ők? Hitük, küzdelmük Isten népéért, tanúságtételük ereje ez.

Bizony nehéz lejönni a Szent hegyről, amikor ráadásul a szenvedéssel szembesülünk. Ne feledjük: valamiért felmehettünk oda. És ez a valami a megerősödés Istenben, az Ő útjainak vállalásában. Mózesnek azt mondta az Úr: "veled leszek", nekünk pedig, hogy "VELETEK VAGYOK minden nap a világ végéig" (Mt 28,20).