"... aki közületek nem mond le mindenről, amije van, nem lehet az én tanítványom." Lk 14,33

Milyen súlyos szavai ezek Jézusnak. Nehéz is értenünk... hát akkor hogyan tudjunk élni?

Nézzük csak meg a kapcsolódó szövegrészt és a Szentírás egyéb helyeit!

A következő példázatokat hozza Jézus az előzőekben:

beszél a toronyépítőről, aki nem számítja ki a költségeket, így nem tudja befejezni művét, és szól a királyról, aki harcba indul, de nem méri fel az ellenség erejét sajátjához képest. (Tárgyi vonatkozások.)

És még néhány sorral előbb írja le Lukács evangelista a személyes vonatkozásokat is, ami, ha lehet még keményebb:

el kell szakítanunk minden olyan testi / családi köteléket, amely akadályoz Krisztus tanításának követésében.

Vagyis:

hogy eredményesen építhessem Isten országát, hogy az ellenség / a kísértő gonosz-lélek ellen felvértezzem magam, nekem kell tudni, hogy mi az, ami leginkább akadályoz a krisztusi úton. Lehet, hogy az anyagiakhoz való túlzott kötődés, lehet, hogy valamelyik személyes kapcsolatom, netán mindkettő.

A fő kérdés: mi az, vagy ki az, aki az Úr helyére akar férkőzni életemben?

Az Apostolok Cselekedeteiben ezt halljuk Péter apostoltól és a többi apostoloktól (ApCsel 5,29):

"Inkább kell engedelmeskedni Istennek, mint az embereknek!"

Sokszor igen nehéz ezt megtenni, de érdemes, mert ez a boldogságunk titka...