Az előadás befejeztével Bacsa Dávid atya - aki az előadást szervezte - azt a kérdést tette fel az előadó ferences atyának, hogy „mit javasol a nagymamáknak: sokat imádkozzanak unokáikért, mutassanak jó példát, tanítsák őket – mi a legfontosabb?” A válasz meglepő módon így hangzott: „tanítsák meg őket összepárolni a zoknikat és főzzék be együtt a baracklekvárt.”

Eltűnődöm…

Egyszerű hétköznapi cselekedeteink, amelyeket kötelességtudóan, szeretettel végzünk egymásért, hordozzák kultúránkat.

A ferences atya válaszának lényege a szolgáló szeretetre hívja fel a figyelmet, hiszen a kultusz is szolgálat: a colo, colere latin szóból eredően művelni (földet), gondoskodni valamiről. A szó jelentése még: ünnepet megülni, tisztelni, imádni. (Ebben az értelemben sem választhatóak el egymástól a gyakorlati és szellemi valóságok.)

A kapott válasz azt jelenti számomra, hogy azonos kultúrkörben, a nekünk fontos kultusz gyakorlati megoldásokkal látja el, és élteti kultúránkat. Az együtt végzett boldog tevékenység pedig - különösen, ha a családban gondoskodó szeretetben élnek - alapja lehet a gyermekek Isten-hitének.

Nem hagyhatjuk figyelmen kívül emellett, hogy a hit ajándéka hallomásból is eredeztethető, hiszen Jézus – maga az Ige – tanított, az apostolok tanítottak. Az Evangélium jó hír, tehát tovább adandó.

A ferences atya válasza értelmében ez inkább tartozhat a hitoktatókra, mint a nagymamákra. Bevallom, hogy nagymamaként magam is hasonlóképp teszek. Ha nem "dolgoznak" elmélyülten a gyermekek, bármilyen közös tevékenység alkalmas lehet arra, hogy jókat beszélgessünk...

Köszönet az előadásért.

http://www.ferencesekzeg.hu/p-kercza-csaba-asztrik/

https://www.signia.hu/2016/10/25/gratulalunk-peldakepeinknek-bemutatjuk-bacsa-davidot/