Szent Márta napján eszembe jut Márta nevű régi ismerősöm, aki nagyon zokon vette Jézus szavait, melyeket a Mártához, Mária testvéréhez intézett, amikor betért házukba, fáradtan, kimerülten:

"Márta, Márta! Sokmindennel törődöl, sokminden nyugtalanít. Pedig csak egy a szükséges. Mária a jobbik részt választotta. Nem is veszíti el soha."

Különösen is elgondolkodtató Jézus figyelmeztetése Mártához, ha felidézzük, hogy Szent Benedek így tanított: "Imádkozzál és dolgozzál!" ("Ora et labora!") - amire mai szentbeszédében Mogda Péter atya is emlékeztetett.

Hogyan oldjuk fel e látszólagos ellentmondást?

Az imádságos lelkületből békesség származik, szerető figyelem, odafordulás, és semmiképp sem méltatlankodás. Így tett Mária: Jézus lábaihoz ülve hallgatta szavait.

Feltételezhető, hogy ha Márta nem fordul ezzel Jézushoz: "Uram, nem törődöl vele, hogy testvérem egyedül hagy szolgálni?", hanem csendesen teszi a dolgát, amit a helyzet megkívánt, nem került volna sor a figyelmeztetésre.

Márta sürgés-forgása nem figyelmes szolgálat volt, hanem fontoskodás, épp ezért lett a következménye méltatlankodás.

A Jubileumi kommentár III. 83.oldalán ezt olvassuk:

"Mária mély emberi megértéssel, a szeretet lelkületével illeszkedik bele a fáradt mester helyzetébe: azt teszi, amire Jézusnak szüksége van, és ilyen módon azt kapja ajándékba, amire neki szüksége van. Meghitt társaságává lesz Jézusnak, és boldog hallgatójává az igének. Márta nagyon jellegzetes módon a maga elgondolása szerint, szinte szétforgácsolódva a sokféle szolgálatban, szeretné mutatós bizonyságát adni szeretetének.

Jézus arra mutat rá válaszában, amit Márta nem ismert fel: minden helyzetben fel kell ismerni az alkalom sajátos követelményeit, és annak kell megfelelni."

Gondolat:

Személyesség nélkül mihasznák törekvéseink.