János evangéliumában a vakon született meggyógyításáról és az eseményben résztvevő személyekről nagyon részletesen hallunk (9,1-41).
Lejtényi Emánuel atya - a járvány-helyzetben Pomázról élőben közvetített szentmiséjén - a lelki vakság okait emelte ki a történet szereplőivel kapcsolatban.
Mi magunk nem láthattuk az örömteli eseményt, ezért lelkileg kell belehelyezkednünk.
- Jézus tanítványai ítélkeznek: "Mester, ki vétkezett, ez, vagy a szülei, hogy vakon született?"
- A szomszédok, és akik koldulni látták: kérdezősködnek, vélekednek, összezavarodnak.
- A farizeusok: "Nem Istentől való ez az ember, hiszen nem tartja meg a szombatot" - vélik szűk látókörűen.
- A vakon született szülei: félnek a zsidóktól, ezért azt válaszolják a hozzájuk intézett kérdésekre, hogy "őt magát kérdezzétek, megvan a kora".
- Maga a vakon született a sok faggatás, "kihallgatás" közepette is értelmes válaszokat ad, ám megbélyegzik: "Bűnben születtél mindenestül, és te akarsz oktatni minket?" Így az ő örömét sem hagyják ujjongásban, de Jézus odamegy hozzá bizonyságul. Kinyilvánítja magát neki, mint "Emberfiát": "előtted áll...., ő az, aki veled beszél". "Hiszek Uram!" - hangzik az örömteli válasz.
Gondolat
A látás öröme: Jézust látni.
Ő azt mondja tanítványainak: "világossága vagyok a világnak".
Jézus világosságában megszűnnek félelmeink, zavarodottságunk, ítélkezéseink pozitív tartalommal telnek meg, látókörünket is igyekszünk az Ő horizontjához igazítani.
