Páli Szent Vince lelkiségének egyik alapköve:

"Isten művei maguktól mennek végbe, és a valódi bölcsesség abban áll, hogy lépésről lépésre követjük a Gondviselést.

A jó cselekedetek gyakran azért fordulnak rosszra, mert azokat saját hajlamaink szerint kezeljük, amelyek magukkal ragadják a szellemet és az érzelmet, a kívánatos jót úgy tüntetik fel, mint megvalósíthatót és szükségest, holott valójában nem is az; és ezt azonnal felismerjük az elkerülhetetlen sikertelenségekből.

Én Istenem! Mennyire vágyom rá, Uram, hogy mérsékeljétek hevességeteket, és mielőtt bármit is elvállalnátok, azt jól megfontoljátok a tabernákulum előtt! Legyetek inkább passzívak, mint aktívak; akkor az Úristen rajtatok keresztül végbeviszi azt, amire az összes többi ember együttes erővel sem képes Isten nélkül."

Írja ezt a Szent, aki követi Isten gondviselését. Ebből az odaadott "passzivitásból" fakadnak a szeretet tettei, amik valójában már nagyon is aktívak:

Szent Vince szenek lelki vezetője; szegények, betegek, foglyok, rabszolgák, öregek, koldusok, árvák, elmebetegek atyja; társulatok, szerzetesrendek, szemináriumok alapítója; misszionárius, a francia papság megújítója, a prédikáció mestere; a háború, a nyomorúság és az éhség leküzdője.

További szavai még inkább érthetővé teszik, milyen "passzivitásról" beszél:

"Nem kell sietősen megelőzni a Gondviselést, de amint utat nyit, az ember már nem lépkedhet, hanem futnia kell!"

Fabio Rosini atya így ír:

"Milyen szép egy olyan kereszténnyel találkozni, aki egészen átadja magát, aki nem erőszakolja meg a valóságot, aki képes rá, hogy kivárja Isten tervének időbeosztását."

Kérjük a mai napon Szent Vince közbenjárását, hogy megtaláljuk a helyes "passzivitás" és "aktivitás" összetartozását a Gondviselő Isten tervében.