Az Úr hozzánk érkezik...
"Íme elküldöm követemet színed előtt, aki elkészíti előtted utadat" (Jézus Keresztelő Jánosról Mt 11,10 / Mal 3,1)
Hogyan kell várnunk?
"Készítsétek az Úr útját, tegyétek egyenessé ösvényeit" (Mt 3,3 / Iz 40,3)
Képesek vagyunk-e magunktól jó útra lelni?
"Utaidat Uram, mutasd meg nekem, és ösvényeidre taníts meg engem!" (Zsolt 25,4)
Időre van szükségünk (Jézus ezt mondja Péternek búcsúzásakor):
"Ahová én megyek, oda most nem jöhetsz utánam, de később majd követni fogsz engem." (Jn 13,36)
Megnyugtatva szól:
"Atyám házában sok hely van. Ha nem így volna, mondtam volna-e nektek, hogy elmegyek helyet készíteni számotokra?" (Jn 14,2)
Saját magát nevezi útnak (Tamáshoz szólva):
"Én vagyok az út, az igazság és az élet..." (Jn 14,6)
Hogyan gondolkodhatunk erről a hatalmas dinamizmusról, ami az Úr útját és a mi utunkat kapcsolja egybe?
Mivel ekkor, a búcsúbeszédében hangzik el Jézus új parancsa - "ti is úgy szeressétek egymást, ahogy én szerettelek titeket" (Jn 13,34) -, mindenképp arra kell gondolnunk, hogy az út, illetve hely készítése egyfajta módot jelent. Jézus végeredményben bennünk, saját magunkban készít helyet az Ő befogadására és hogy Vele / általa eljussunk az Atyához azon a módon, hogy szeretettel vagyunk egymás iránt...
Engedjük, hogy Isten velünk, általunk szeressen!
Elmélkedjünk az emberszívben történő változásról:
"Amint az eső és a hó lehull az égből és nem tér oda vissza..... épp úgy lesz a szavammal is, amely ajkamról fakad. Nem tér vissza hozzám eredménytelenül, hanem végbeviszi akaratomat, és eléri, amiért küldtem." (Iz 55,10-11)
A m e g t e s t e s ü l t I g é n e k i s e z a z Ú t j a e g y e m b e r f e l e t t i d r á m á b a n...