Az Úr hozzánk érkezik...

"Íme elküldöm követemet színed előtt, aki elkészíti előtted utadat" (Jézus Keresztelő Jánosról Mt 11,10 / Mal 3,1)

Hogyan kell várnunk?

"Készítsétek az Úr útját, tegyétek egyenessé ösvényeit" (Mt 3,3 / Iz 40,3)

Képesek vagyunk-e magunktól jó útra lelni?

"Utaidat Uram, mutasd meg nekem, és ösvényeidre taníts meg engem!" (Zsolt 25,4)

Időre van szükségünk  (Jézus ezt mondja Péternek búcsúzásakor):

"Ahová én megyek, oda most nem jöhetsz utánam, de később majd követni fogsz engem." (Jn 13,36)

Megnyugtatva szól:

"Atyám házában sok hely van. Ha nem így volna, mondtam volna-e nektek, hogy elmegyek helyet készíteni számotokra?" (Jn 14,2)

Saját magát nevezi útnak (Tamáshoz szólva):

"Én vagyok az út, az igazság és az élet..." (Jn 14,6)

Hogyan gondolkodhatunk erről a hatalmas dinamizmusról, ami az Úr útját és a mi utunkat kapcsolja egybe?

Mivel ekkor, a búcsúbeszédében hangzik el Jézus új parancsa - "ti is úgy szeressétek egymást, ahogy én szerettelek titeket" (Jn 13,34) -, mindenképp arra kell gondolnunk, hogy az út, illetve hely készítése egyfajta módot jelent. Jézus végeredményben bennünk, saját magunkban készít helyet az Ő befogadására és hogy Vele / általa eljussunk az Atyához azon a módon, hogy szeretettel vagyunk egymás iránt...

Engedjük, hogy Isten velünk, általunk szeressen!

Elmélkedjünk az emberszívben történő változásról:

"Amint az eső és a hó lehull az égből és nem tér oda vissza..... épp úgy lesz a szavammal is, amely ajkamról fakad. Nem tér vissza hozzám eredménytelenül, hanem végbeviszi akaratomat, és eléri, amiért küldtem." (Iz 55,10-11)

A  m e g t e s t e s ü l t  I g é n e k  i s  e z  a z  Ú t j a  e g y  e m b e r f e l e t t i   d r á m á b a n...