Jn 20,19-23

Pünkösdi szentbeszédében P. Bán Zsolt Jónás OFM a tanítványok küldéséről szóló evangéliumi szakaszt magyarázva a keresztény ember általános papságának mibenlétéről tanított.

Így szólt Jézus tanítványaihoz:

"Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket." Amikor ezeket mondta, rájuk lehelt, és így szólt hozzájuk: "Vegyétek a Szentlelket!"

Magától senki sem mehet az Isten országáról tanúskodni. A küldött viszont erővel és bölcsességgel felruházva indulhat, ha eljön az ideje...

Mikor jön el az ideje? Minden pillanatban és fokról fokra haladva... A kisebb felajánlásoktól és odaadottságoktól egészen a teljes átadottságunkig, mígnem képesek vagyunk valóban arra, ami egy küldött feladata. Tanúságot tenni Arról, Aki küldött.

A küldetés nem csak a Szentírás ismeretét és annak tanítását jelenti, hanem mint ahogyan a pap áldozatot mutat be, a hívő ember hasonlóképp:  életének áldozatát mutatja be.

Meggondolásra:

Mondhatjuk, hogy saját üdvösségünk története megismétli az üdvtörténeti eseményeket, ahogyan a biológiai egyedfejlődésünk is a törzsfejlődést. Az Ószövetségi létből keresztségünk által lettünk Újszövetségivé - legalábbis annak lehetőségét tekintve. Felnőtt kereszténységünk - miként az apostoloké Pünkösdkor - bérmálkozásunkkor szökkent szárba, és immár fokról - fokra képes különböző színű virágokat hozni, meg jó termést is.