Figyelmesen olvasva az Evangéliumokat, feltűnik számunkra némi következetlenség a megjelenések helyszínével és időrendjével kapcsolatban. Gondoljunk például arra, hogy egyrészről „… előttetek megy Galileába, ott majd viszontlátjátok”, másrészről pedig „maradjatok a városban, míg erő nem tölt el benneteket!”.  (A „mennybemenetel” a híradás szerint Betánia közelében, az Olajfák hegyén történt, ami Jeruzsálemhez van közel.)

Egyszerű magyarázat szerint mondhatjuk, hogy nem mindegyik evangélista számol be minden megjelenéséről Jézusnak, de az is igaz, hogy a leírások szerint nincs minden apostol jelen minden helyszínen (a Tibériás tavánál pl. heten vannak: Jn 21,1-14).

A szentírás tudósok magyarázata viszont rávilágít a Szenthagyomány és a Szentírás szoros összetartozására és Krisztus misztériumának mibenlétére.

A látszólagos ellentmondások a misztérium alapos átgondolásra késztették a tudósokat.

„Úgy látszik, 2 dolgot kell megkülönböztetnünk:

• Krisztus megdicsőülését a mennyben, az Atyánál;
• az Olajfák hegyéhez kapcsolódó elmenetelének kinyilatkoztatását.

A mennyben való megdicsőülés a lényeges. Ez természetfölötti tény, és mint ilyen, kívül esik az érzékeinken…. Kézenfekvő, hogy ez az időpont csak a feltámadás időpontja lehet…. teljesen jogos volt, hogy be is menjen dicsőségébe…. Nyilvánvaló, hogy ha a tanítványoknak megjelenik, ez a mennybemenetele után történik, az Atyától visszatérve, akinél él…

Az Olajfák hegyéhez kapcsolódó kinyilatkoztatás nem áll ellentétben ezzel az első és alapvető megdicsőüléssel, amelynek húsvét napján kellett bekövetkeznie, mert ez teljesen más létrendhez tartozik.

A 40 nap felfogható hagyományos elemnek, nem kell okvetlenül szó szerint érteni.

Lukács és János ugyanazt a misztériumot tárják elénk, csak más-más módon osztják el az időben azt, ami Istennél egy.”  Herbert Haag

Herbert Vorgrimler így ír erről:

„Jézus Krisztus felmagasztalása bibliai kifejezés, amely a halottaiból feltámasztott és létében Istennél beteljesült Jézus Krisztus állapotára vonatkozik…. felmagasztalása a legtöbb szövegtanú szerint feltámasztásával egy időben zajlott le…. ez a Szentlélek elküldésének előfeltétele.” 

(Saját megjegyzés: nem véletlen, hogy Húsvét napján „lángol a szívünk.”)                           

A Jelenések könyvének látnoka is ebben erősít meg:

„Ne félj! Én vagyok az Első és az Utolsó, és az Élő. Meghaltam, s lám, mégis élek, örökké.”

Jel 1,17