A Segítő Nővérek Kongregációjának évfordulós ünneplésén a csobánkai nővérek vendégül láthatták Hongkongból érkezett testvéreiket is.

A szentmisét Rózsa Huba atya mutatta be, aki 20 éves kapcsolatot ápol már a nővérekkel. A kezdetek Walper Ferenc atya és a professzor úr találkozásaihoz vezetnek, abba az időszakba, amikor Walper atya Ausztriában élt. Ő ismertette meg - szálláshelyet is kínálva - Rózsa Huba professzor urat a Nővérekkel.

Szentbeszédét az atya az elmúlt évek benyomásainak elmondásával kezdte: kisugárzása van a Nővérek közösségének, amit ma is tapasztal - tette hozzá, köszönhetően a komolyan vett lelkigyakorlatoknak és az imádságos lelkületnek.

Beszédében a "nyolc boldogság" (Mt 5,3-11) első boldogság-mondását egybevetve Lukács evangelista (6,20-22) szövegével, és annak első antitézisével: "jaj, nektek gazdagok!" (6,24), kifejtette a "boldogok a lélekben szegények" kijelentés értelmét. A szegénység-gazdagság ó-szövetségi jelentéstartalmát túlhaladva - ami elsősorban gazdasági, társadalmi tartalommal töltötte meg e fogalmakat -, rávilágított arra, hogy az igazi szegénység abban áll, ha felismerem, hogy Isten nélkül, csakis az önmagam erejéből nem tudom megoldani az emberi élet problémáit, tehát elfogadom Rá-szorultságomat, így lelki értelemben valódi szegény vagyok. Lehetnek ilyen szegények a valóban nincstelenek, a betegek, azok, akiket bántások érnek, de lehetnek az anyagi javakat birtoklók is, ha felismerik végességüket - mondta az atya.

Amíg erre rá nem jövök, amíg nem vágyom Isten segítségére, a vallásom puszta gyakorlat marad.

Személyes élményem a professzor úrral való beszélgetéskor az az öröm, hogy a sokunk által igen tisztelt nagy-tudású atya milyen kedvesen beszélt személyes kapcsolatairól és benyomásairól, számára is milyen fontosak a találkozások, hiszen ezek további lehetőségeket rejtenek magukban.

Hazaérve elő is vettem a szakdolgozatomat, amit nála írtam, és ami azóta sem volt a kezemben. Elővettem, mert az azóta is nagyon szeretett Jeremiás próféta jutott eszembe:

Kétségtelen, hogy Jeremiás próféta számára az "az Úr, a mi igazságunk" kijelentés a Jahvéval való személyes találkozásból fakadó meggyőződés. Élményeiben ez akár mint viselkedés, akár mint tulajdonság mutatkozik meg, Jahve kegyes hűségéről tanúskodik, s őt magát elkötelezi népével. (Idézve: Jeremiás prófétai küldetése, Szakdolgozat, Gy.Ádám Éva, 1996.)

Így kapcsolódott ma számomra egyetlen szép körré Jeremiás próféta (mint az Úr Jézus egyik előképe), Rózsa Huba professzor úr és a Segítő Nővérek tanúságtétele.