Továbbgondolva az előző bejegyzésben írtakat, nézzünk még példákat, mitől is szoktunk félni, milyen ragaszkodásaink vannak?
- Félek elveszíteni az életemet a földi életben, de félek átadni magamat Jézusnak, "elveszíteni életem" Őérte. (Mt 10,39)
A félelem hasznos, mozgósító jelenlétéről / szükségességéről hallhatunk Lejtényi Emánuel atya szentbeszédében:
https://www.facebook.com/2896009597082620/videos/198754078121542
Ez az alarm segít minket "lelkivé" válni. Milyen is a lelki ember, aki nem test szerint, hanem lélek szerint él?
Ide kapcsolódik Emánuel atya másik szentbeszéde (Róm 8,9):
https://www.facebook.com/pages/category/Catholic-Church/Csob%C3%A1nkai-Szent-Anna-Pl%C3%A9b%C3%A1nia-2896009597082620/
"Tudom, hogy én vagyok én, az Isten éltet, és a Lélek mozgat engem" - ahogyan ő megfogalmazta.
Van bennünk egy másik félelmet keltő problémakör is:
- Nem vagyok talán elég jó. Hogyan feleljek meg másoknak és az Istennek?
János apostol ezt írja első levelében (3, 20): "Ha vádol a szívünk, Isten nagyobb a szívünknél: Ő mindent tud." És amikor megállapítja levelében az apostol, hogy "a szeretetben nincs félelem" (4,18), Isten szeretetére gondol, hiszen csak az Ő szeretete tökéletes, ami után mindnyájan vágyakozunk.
Anzelm Grün ezt mondja*:
"Nem kell bebizonyítani Istennek és önmagunknak, hogy jók vagyunk. Isten maga tett bennünket megfelelővé Jézus Krisztusban."
Tudnunk kell azonban, hogy a megfelelőség nem tökéletességet jelent. Mit jelenthet?
Talán azt, hogy megváltottságunk által tud velünk mit kezdeni az Isten.
*Anselm Grün: Változtasd át félelmedet! Jel Kiadó, Bp.,2011. 155.o.
