A régészeti kutatások eredményei megmutatják, hogy a Szentírásban elénk táruló gazdag néprajzi anyag Jézus korát jellemzi; a hithirdetés szorosan összefügg a történelmiséggel.

A Jézus korabeli Galilea földjén ma Izrael állam található, ám a Genezáreti tó, Názáret és Kafarnaum őrzik a 2000 éves múltat. Délen, az egykori Júdea földjén, Jeruzsálem is Izraelhez tartozik, Betlehem viszont a mai Palesztina fennhatósága alatt áll.

Noha a Szentírás Jézus életének minden részletéről nem számol be, a korabeli Palesztina életének tanulmányozásával képet alkothatunk arról:

Hogyan élt Jézus?     /forrás: Walter Bühlmann/

Istállóban született-e?

Ami biztos, Betlehemben született, ahogyan a próféták jövendölték, de Lukács, aki Jézus gyermekkoráról tudósít, ennyit ír evangéliumában a hely közelebbi megnevezéséről: „Mária megszülte elsőszülött fiát, bepólyálta és jászolba fektette, mert nem jutott hely nekik a szálláson.” Barlangról és istállóról tehát nincsen szó. Miután Mária és József nem talált helyet a fogadóban, hiszen a népszámlálásra sokan érkeztek Dávid városába, bizonyos, hogy valami egyszerű helyiségben éjszakáztak. Milyen lehetett ez? Az akkori Júdeában a szegény sorsú emberek háza egyszerű volt, legtöbbször csak egy szobát lehetett találni benne, és még azt is meg kellett osztani a jószággal. A szobában az istállórész padlója kissé mélyebben feküdt. A színpadszerű szoba-részhez néhány lépcső vezetett, aminek a két oldalán a juhok és a kecskék számára etetővályúk voltak.

A napjainkban születési barlangként tisztelt helyről annyit lehet tudni a régészeti leletek alapján, hogy már Jézus idejében Betlehem városkáján belül feküdt.

Milyen volt Jézus Galileája?

Josephus Flavius zsidó történetíró így írja le: „A tó mentén egy csodálatos természeti szépségű táj terül el. A zsíros talajon az összes növény jól fejlődik, és a kiváló éghajlat is kedvez a növekedésnek. A hűvöset kedvelő diófák ott épp olyan nagy számban nőnek, mint a csak melegben fejlődő pálmák. Ezek közelében füge- és olajfák állnak, amelyeknek inkább a mérsékelt hőmérséklet felel meg. Ezen a tájon a legkülönfélébb, egymástól látszólag idegen gyümölcsfák egy évben nem csak egyszer, hanem hosszú ideig egyfolytában teremnek. Így a talaj a királyi gyümölcsöket, a szőlőt és a fügét tíz hónapon át folyamatosan érleli, mint ahogy a többi gyümölcs is egész éven át érik.”

Palesztina kevés számú folyója és a Genezáreti tó gazdag halállománnyal rendelkezett. Genezáret tavi halak: a „Szent Péter hal” hátuszonyán kemény tüskékkel, és az un. macskahal, amelyek pikkelytelenek, és kifogásukkor néha úgy nyávognak, mint a macskák. A napjainkban a tóban élő legtöbb halfajta már Jézus idejében is ismeretes volt. Sokan éltek halászatból, vagy a hallal való kereskedelemből. A meleg éghajlat miatt a kifogott halakat csak rövid ideig lehetett eltartani, ezért a szállításhoz kibelezték, megszárították, tartósítás végett besózták. A hal olcsó volt, a gabonánál is olcsóbb. A föld művelése nehéz fizikai munkát igényelt az akkori faekével; az eső elmaradása, mindenféle gabonabetegségek, sáskajárás miatt pedig a vetés és az aratás közötti időszak aggódó várakozással telt.  A Zsoltárokban így olvassuk: „Akik könnyek között vetnek, örömmel aratnak majd. Sírva mennek előre, míg a magot szórják, de ujjongva jönnek visszafelé, és összegyűjtik kévéiket.” Az ókori Izraelben búzát, árpát és lencsét vetettek.

Sokan dolgoztak napszámosként, a napi bér általában egy dénár volt, de az évi kereset a különböző bizonytalanságok miatt ritkán haladta meg a 200 dénárt. A termékeny síkságon lehetett tartósabb munkát találni.

Mi játszott szerepet abban, hogy Jézus missziós tevékenysége középpontjául Kafarnaumot választotta?

Jézus Názáretben nevelkedett, ahol kivette részét József mellett az ácsmesterségből, az emberek között élt közeli kapcsolatban a természettel. A názáreti évek egyaránt tartalmazták a kemény testi munkát és az imát.

Miután Heródes Antipasz, Nagy Heródes fia kivégeztette Keresztelő Jánost, Jézus megkezdte nyilvános működését. Kafarnaum időszámításunk kezdetén élénk forgalmú mezővároska volt. Galileai helység, hasonlóan Názárethez, rá jobban hatott a görög kultúra befolyása, mint Názáretre, ennek ellenére zsidó jellege világosan megőrződött. A zsinagóga épülete uralta a helységet, és az evangéliumok beszámolói szerint a zsidó vallásos élet nagyon intenzív volt. Meleg, gyógyító erejű forrása magyarázza a sok beteg, béna és nyomorult jelenlétét.  A kafarnaumi százados szolgája is beteg volt, akit Jézus meggyógyított.

Jézus legbensőbb tanítványai Kafarnaumból származtak. Valószínűleg Ő maga is egy itteni házban szállt meg, amikor először meghirdette nagy programját: „Térjetek meg…mert közel van Isten országa” – ahogyan Márk evangéliumában olvassuk.

Mindezek szerepet játszanak abban, hogy Kafarnaum történelmi jelentőségű lett, és az „Úr városa” néven említjük.

Az utóbbi évek ásatásai azt mutatják, hogy a ma látható kafarnaumi zsinagóga a Kr.u. IV/V. században épült, amit Jézus ugyan nem láthatott, az épület mégis sokat mond nekünk egy galileai zsinagóga szelleméről.

Galileai élet Jézus példabeszédeinek tükrében

Jézus építőmesterségéről  és a környék kézművességéről tanúskodik a sziklára épített házról szóló példabeszéde: a sziklaalapra épített házat az őszi eső nem tudja alámosni, ezért a viharban is szilárdan áll.

Nagyon sok példabeszéde szól az akkori mezőgazdasági életről. Így: a mag kicsírázik és növekszik, a szőlősgazda a nap utolsó órájában is ugyanannyit fizet a munkásnak, mint aki egész nap dolgozott a szőlőben; azt mondja, hogy az új bor új tömlőbe való; szó van fügefáról, mustármagról, liliomokról. Amikor Jézus példabeszédeit olvassuk, valóban meggyőződhetünk róla, hogy Ő úgy tanított, mint akinek hatalma van, nem úgy, mint az írástudók.

Jézus három éves nyilvános működése a Jeruzsálemben történtekhez vezetett: halálához és feltámadásához.

A jézusi jó hír feltartóztathatatlanul ment tovább, amiben nagy szerepe volt az üldözések miatt a Földközi tenger térségében szétszéledt tanítványoknak.

Ma Jeruzsálemben a keresztények, a zsidók, és a mohamedánok is tisztelik a szent helyeket, ám különböző módon és indíttatásból. A húsvét mindannyiuké. A keresztények számára  Jézus Krisztus feltámadása az örvendezés forrása, a zsidók a pészachot, az egyiptomi szolgaságból való szabadulást ünneplik, a mohamedánok pedig hitük Mohamed előtti utolsó prófétáját tisztelik Jézusban, aki nagypénteken kereszten lelte a halálát.

A szent helyek fölé mára már mindenütt bazilikák és templomok épültek a különböző hittartalmak szerint.