Iz 22,19-23; Róm 11,33-36; Mt 16,13-20

A vasárnapi igeliturgia szentírási olvasmányait a hivatásról szólva a következő életteli gondolatokkal tárta a csobánkai hívek elé Lejtényi Emánuel atya:

Péter apostol nem sejthette, hogy mire kap meghívást, mi vár rá, kiért adja majd az életét... Ám már meghívásakor minden bizonnyal arra a belső hangra figyelt, ami a  Mennyei Atya biztatása lehetett Krisztusának követésére.

Később aztán Fülöp Cezáreának vidékén, amikor megvallja, hogy "Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia" (Mt 16,16), Jézus azt feleli neki: "Boldog vagy Simon, Jónás fia, mert nem a test és vér nyilatkoztatta ki ezt neked, hanem az én Mennyei Atyám, aki a mennyben van." (16,17)

Pál apostol, aki a keresztényeket halálra kereste és üldözte, különösen nem tudhatta, hogyan folytatódik az élete a damaszkuszi út után. A rómaiakhoz írt leveléből pedig már árad a bizonyosság: "Milyen nagy Isten gazdagságának, bölcsességének és tudásának mélysége!" (Róm 11,33)

Izajás próféta könyvében egy tisztség átadásáról van szó, a megbízást Eljakim kapja. A hivatalától megfosztott elődjét feltehetően váratlanul érte a változás.

Sokszor azt gondoljuk, hogy megbízatásunk végleges. Megszokott tisztségünkről / szolgálatunkról nehezen mondunk le.

Kérjük a Szentlelket - fejezte be szentbeszédét Emánuel atya -, hogy változás idején felismerjük, hogy mire szól új meghívásunk, és békésen tegyük le addigi szolgálatunkat, hálát adva a Mennyei Atyának hivatásunkért.