A Jézussal együtt megfeszített egyik gonosztevő felismerve az igazságot, így szólt Jézushoz: "Jézus, emlékezz meg rólam, amikor eljössz országodba." (Lk 23,42) A gonosztevő megrendült. Jézus válaszát is megörökíti Lukács evangelista: "Bizony mondom neked, még ma velem leszel a paradicsomban!"

Megrendültek szívükben Péter apostol hallgatói is, amikor pünkösdi beszédét hallgatták. Felismerve az igazságot és vétküket, hogy "istentelenek keze által felszögezve" megölték Jézust -, ezt kérdezték az apostoloktól: "Mit tegyünk, férfiak, testvérek?"  Péter azt felelte nekik: "Tartsatok bűnbánatot, és mindegyiktek keresztelkedjék meg Jézus Krisztus nevében bűneitek bocsánatára; akkor megkapjátok a Szentlélek ajándékát." (ApCsel 2,37-38)

Számunkra is megrendítő,

ahogyan a gonosztevő eljut erre a felismerésre. Vélhetően addig az óráig keveset tudott a próféták jövendöléseiről, Jézussal talán először találkozott... ám ez a találkozás számára a kegyelem órája volt.

Erőt ad nekünk is,

hogy Péter apostol pünkösdi beszédének megrendült hallgatói kérdést tesznek fel, kifejezik tanácstalanságukat. Az apostol bátorította, buzdította őket, majd "körülbelül háromezer lélek" keresztelkedett meg, akik aztán "állhatatosan kitartottak az apostolok tanításában, a kenyérszegés közösségében és az imádságban".

Kérdezhetjük:

Hogyan, csak ennyit kell tenni? Ennyi az egész?

Igen, de ehhez megrendült szív kell.