Milyen fájdalmas azt hallani idősebb embertől, hogy "elrontottam az életemet".

Mi történt, vagy inkább mi nem történt? Hogyan jut valaki hosszú éveken keresztül ilyen véghelyzetbe?

A bajt kimondó ember jól látja: "elrontottam". Nemigen mondja senki, hogy "elromlott", bár számtalan olyan tény is akad kinek-kinek az életében, amit mások rontottak el. Megrendítő, ha az ember tudván tudja, hogy élhetne másképp, mégis hiába...

A nem elrontott élet számunkra a mennyország.

Jézus a mennyek országáról szóló példázatában tíz szűzről beszél, akik közül öt balga volt, tíz pedig okos. (Mt 25,1-13) Ezek a szüzek lámpával a kezükben a vőlegény elé mentek. A balgák olajat nem vittek magukkal, és amikor késett a vőlegény, ők már nem tudtak világítani, mert nem volt mivel feltölteni lámpásaikat. Mit tettek az okosak? F e l k é s z ü l t e k. Vittek magukkal olajat, ami virrasztáshoz is elegendő.

Nem arról van a szó tehát, hogy valakinek vagy így sikerül valami, vagy úgy. Az embernek lehetősége van készülni cselekedeteinek irányítására. Miben is áll a készülés?

Bacsa Dávid atya pomázi szentbeszédében a hiányzó, vagy meglévő olajat a "hit olajának" nevezte. Rajtunk múlik - mondta -, hogy gyermekkori hitéletünknél maradunk, vagy fejlesztjük Istennel való kapcsolatunkat annyira, hogy egy felnőtt lámpásába is elég legyen.

K é s z ü l ü n k   a   v á r a t l a n  h e l y z e t e k r e.

Hisszük, és előbb utóbb már tudjuk is, hogy van választási lehetőségünk, Istenben bízva nincsen elrontott élet.