Szent  János  apostol  evangéliumához  kapcsolódó  levelében  olvassuk:

„Szeretteim,  most  Isten  fiai  vagyunk,  de  hogy  mik  leszünk,  az  még  nem  nyilvánvaló. 

Tudjuk  azonban, hogy  megjelenésekor  hasonlók  leszünk  hozzá,  mert látni  fogjuk  Őt  úgy,  amint  van.”

1Jn 3,2

A Jelenések  könyvében pedig  így ír János  apostol  a szentekről:

„…Ott  álltak  a  trón  és  a  Bárány  színe  előtt,  fehér  ruhába  öltözve,  kezükben  pálmaágakkal...

fehérre mosták ruhájukat a Bárány vérében.”

Jel 7,9.14b

Mit jelentenek számunkra e szép és súlyos szavak?

Mi az, ami nyilvánvaló, és mi nem az?

Az mindenképpen világos, hogy Isten fiai lettünk, mert hiszünk Őbenne, és megkeresztelkedtünk, ám a folytatáshoz Isten kegyelmi adományának elfogadása révén sok közünk van. Ennyiben nem nyilvánvaló, hogy mik leszünk.

Szentek annyiban lehetünk, amennyiben részesülünk Isten szentségében. Ám vigyázzunk! Ez nem választható kiváltság, hanem szükséges az életben maradásunkhoz. "Szentek legyetek, amint én is szent vagyok" - olvassuk Péter apostol első levelében, amit az apostol az Ószövetségből, a Leviták könyvéből idéz.

(1Pét 1,16; Lev 11,44)

Legszebben Jézus könyörög értünk Mennyei Atyjához búcsúbeszédét követő főpapi imájában: "Szenteld meg őket az igazságban: a Te igéd igazság. Amint Te küldtél engem a világba, úgy küldöm én is a világba őket. Értük szentelem magamat, hogy ők is szentek legyenek az igazságban." (Jn 17,18-19)

Meghívásunk minket nem másra kötelez, mint folyvást mosni ruhánkat a "Bárány vérében" egymást segítve a szeretetben, hogy egykor szentekként, vagyis üdvözültekként "láthassuk meg Istent, amint van."

A  szentek  közbenjárására  üdvözíts  minket,  Urunk !