Neh 8,2-4a.5b.8-10

1Kor 12,12-30 v. 1Kor 12,12-14.27

Lk 1,1-4;4,14-21

Isten igéjének vasárnapját Ferenc pápa az egyházi évközi idő harmadik vasárnapjára helyezte apostoli levelében (Aperuit illis – Megnyitotta nekik kezdetű levél). Korábban szeptember 30-án, Szent Jeromos egyháztanító emléknapján ünnepeltük a „Szentírás vasárnapját”.

Az új ünnepet Szent Jeromos halálának 1600. évfordulóján hirdették ki a Vatikánban. Szándékosan került az évközi idő kezdetére: január második felében az ökumenikus imahéthez kapcsolódik, amikor el lehet mélyíteni a kapcsolatokat a Biblián keresztül a zsidó hívekkel, és együtt lehet imádkozni a keresztények egységéért a többi keresztény felekezet tagjaival együtt.

A mai vasárnapon a választott szentírási részek nagyon fontos beszámolói üdvösségünk történetének, egyszersmind olyannyira lélekemelőek, hogy mindenkit mélyen megérinthetnek.

Nehemiás nem volt próféta, s a „könyvét” sem ő írta. Nevének jelentése: ’Jahve megvigasztal’. Szuzában a perzsa király pohárnoka, a fogságból hazatértek közösségének egyik legtettrekészebb újjászervezője volt. Kr.e. 455-ben a perzsa udvar felhatalmazottjaként elindult Jeruzsálembe, hogy falait újra felépítse. (Ennek történelmi előzménye az, hogy a babiloni fogságnak Nebukadnezár veresége vethetett véget, amit a perzsáktól szenvedett el. Criusz, perzsa uralkodó adta ki ediktumát, amelynek értelmében a zsidók, és a többi elhurcoltak hazatérhetnek és felépíthetik a jeruzsálemi templomot.)

Ezdrás pap Kr. e. 398-ban érkezett meg, ekkorra már fallal megerősített várost talált. A vallási életet ő szervezete újjá.

Ezdrás és Nehemiás könyvei összefüggésben vannak a Krónikák könyvével, szerzőjüknek a Krónikás tekinthető, aki a fogság utáni korban írt Jeruzsálemben Kr. e. 400-300 között. Hangsúlyozza, hogy Isten uralma alatt akarnak élni, amíg Ő valóra váltja Dávidnak tett ígéretét.

Pál apostolnak a Korintusi hívekhez írt első leveléről az előzőekben tettünk említést. Itt folytatólag kiemeli az apostol, és hangsúlyozza, hogy egy Lélekben, és egy testben: Krisztusban összetartozunk tagokként, bár különféle adományokat kaptunk. (Nem felejthetjük el: keresztségünk szerint Isten alapvető kegyelme által is kötelezettségeink vannak, nem csak a különféle adományok alapján.)

Lukács evangéliumáról többen azt gondolják, hogy ez az evangélium történeti, a többiekkel ellentétben. Ez nagy tévedés. Lukács sem csak történelmet írt. Szándéka hitet ébreszteni. Írása az eredeti görög szöveg alapján rendezett beszámoló, „kérügmatikus –igehirdető- elbeszélés”. Meghívja olvasóit, hogy hitben válaszoljanak a kérügmatikus eseményekre. Bevezető ajánlása Teofilnek, azaz ’istenszerető’-nek szól, akinek személye ismeretlen, így minden keresztényre vonatkozhat.

Jézus a názáreti zsinagógában szombaton felállt olvasni. Izajás jövendölését magára vonatkoztatva beszélt az egybegyűltekhez: „Ma teljesedett be az írás, a ti fületek hallatára.”

„Ne szomorkodjatok hát és ne sírjatok!.....Ne szomorkodjatok, hiszen az Úrban való örvendezés a ti erősségetek” -  szegezzük hát szemünket mi is az Úrra, nagyobb hittel, mint a názáretieknek sikerült.