Emberi világunk térhez és időhöz kötött világ. Természetünknél fogva próbálunk mindent a tér és az idő keretei között elképzelni és értelmezni. Így teszünk - nagyon is érthető módon - Jézus mennybemenetelével kapcsolatban is. Ám a Szentírás elénk adott, erre vonatkozó szövegeinek áttanulmányozása, a párhuzamos helyek értelmezése megsejteti velünk, hogy a hagyományaink és liturgikus szokásaink szerint ünnepelt Mennybemenetel nem feltétlenül köthető pontos időhöz és helyhez: misztériumról van szó.
Lukács evangelista közelítőleg megjelöli a helyet, máshol a Szentírásban ez nem szerepel:
"...kivezette őket Betánia közelébe, felemelte a kezét, és megáldotta őket. Áldás közben eltávozott tőlük, és felvitetett a mennybe". (Lk 24, 50-51)
Az Apostolok Cselekedeteiben pedig - aminek szintén Lukács a szerzője - ez áll:
"Miután ezeket mondta, a szemük láttára felemelkedett... Ekkor visszatértek Jeruzsálembe a hegyről, amelyet Olajfák hegyének hívnak, s amely Jeruzsálem mellett egy szombatnapi járásra van". (ApCsel 1,12)
Arról is tudósít az Előszóban (ApCsel 1,3), hogy mindez Jézus feltámadása után 40 nappal történt, ám ez értelmezhető jelképesen, mint a Szentírás egyéb helyein a hosszú, jelentős, várakozással teli időszakok leírásánál.
Márk evangelista pedig egyszerűen ennyit közöl:
"Az Úr Jézus, miután szólt hozzájuk, fölvétetett a mennybe, és ül az Istennek jobbja felől". (Mk 16,19)
/Az Isten jobbján ülni kifejezés az Atya uralmában, dicsőségében való részvételt jelenti./
Idézet dr. Herbert Haag, Bibliai lexikon, Apostol Szentszék Könyvkiadója Bp., 1989.:
"... a misztérium alapos átgondolásra késztet. Úgy látszik, 2 dolgot kell megkülönböztetni:
Krisztus megdicsőülését a mennyben, az Atyánál, és az Olajfák hegyéhez kapcsolódó elmenetelének kinyilatkoztatását.
a./ A mennyben való megdicsőülés a lényeges, ez alkotja ennek a hittételnek a közvetlen tartalmát..................
Mihelyt Jézus teste a Lélek erejéből előjött a sírból, már a dicsőség eszkatologikus világához tartozott, és teljesen jogos volt, hogy be is menjen ebbe a dicsőségbe. (Mária Magdolnát kéri is, hogy ne tartsa Őt vissza.*) Nyilvánvaló, hogy ha a tanítványoknak megjelenik, ez mennybemenetele után fog történni, az Atyától visszatérve, akinél élni fog.
b./ Az Olajfák hegyéhez kapcsolódó kinyilatkoztatás nem áll ellentétben ezzel az első, és alapvető megdicsőüléssel, amelynek húsvét napján kellett bekövetkeznie, mert ez teljesen más létrendhez tartozik, és ez Lukács beszámolóiból is kikövetkeztethető."
* Saját megjegyzés
"Most elmegyek ahhoz, aki küldött engem... ha nem megyek el, a Vigasztaló nem jön el hozzátok... (Jn 16,5.7.)
Várjuk a Lélek kiáradását most, 10 nap múlva, és mindig, mert tudjuk Uram, hogy nemcsak felajánlod, hanem elfogadásával is megajándékozol.