A vakon született meggyógyítása (Jn 9,1-41) kapcsán Jézus sok mindenre fényt derít.

(A lelki vakságról az előző bejegyzésben - A látás örömében - volt szó.)

Mindenképp elgondolkodhatunk azon, hogy a gyógyításhoz miért volt szüksége Jézusnak arra, hogy sarat csináljon.

A következő megfontolásokat tehetjük:

Jézus velünk maradása a szentségekben szintén kötődik anyagi valóságokhoz, hiszen külső (látható és hallható)  jelei is vannak a szentségeknek, melyek a kegyelmet közvetítik.

Ez az emberi mivoltunknak szóló megjelenítés azonban mély mögöttes tartalommal rendelkezik a Világ beteljesedésére vonatkozóan.

"Krisztus az, aki mindent összetart: ...kisugárzik az anyagba is, leszáll az alsórendű erők legsötétebb mélyére.....a kiválasztott lényegi részecskék sokasága ...lelkivé válik lelkünkben, aztán pedig lelkünk révén Jézusban még nagyobb lelki fokra jutva  - elérkezik a teljességet megadó végső Központba." Teilhard De Chardin, Benne élünk (Az Isteni Miliő) 35. o.

Voltaképpen Jézus gyógyításához annyiban szükséges az anyagi világ jelenléte is, hogy láttassa létünk egységét az anyagi világgal, azt, hogy szét nem választhatóan összetartozunk.