Négy évvel ezelőtt, március 25-én írtam bővebben az "Úton valahonnan valahová" c. bejegyzésemben az út - hely viszonylatairól:
https://azenmegosztasom.blog.hu/2016/03/25/uton_valahonnan_valahova#more8506628
Ebből ide emelek most egy gondolatot:
...
Hogyan gondolkodhatunk arról a hatalmas dinamizmusról, ami az Úr útját és a mi utunkat kapcsolja egybe?
Mivel búcsúbeszédében hangzik el Jézus új parancsa - "ti is úgy szeressétek egymást, ahogy én szerettelek titeket" (Jn 13,34) -, mindenképp arra kell gondolnunk, hogy az út, illetve hely készítése egyfajta módot jelent. Jézus végeredményben bennünk, saját magunkban készít helyet az Ő befogadására és hogy Vele / általa eljussunk az Atyához azon a módon, hogy szeretettel vagyunk egymás iránt...
A mai evangéliumi szakasz (Jn 14,21-26), 23. verse: "Ha valaki szeret engem, megtartja szavaimat. Atyám is szeretni fogja őt, hozzá megyünk, és lakóhelyet veszünk nála", illetve már a 14,2 versben az "Atyám házában sok hely van" kijelentései Jézusnak, kapcsolódnak a fenti gondolathoz.
Szeretném most idézni a Jeromos Bibliakommentár II. (Újszövetség 599. o.) János evangéliumának 14,23-hoz írt magyarázatát:
"hozzá megyünk, és benne fogunk lakni": Az utolsó utalás erre az új kapcsolatra visszatér a "benne lakozás" témájához a 2. versből. A hívők többé nincsenek elválasztva Istentől / Jézustól, így nincs szükségük arra, hogy mennyei lakóhelytől várják azt, hogy megtapasztalják az üdvösséget Isten jelenlétében.
A P.Békés - P.Dalos Újszövetségi Szentírás magyarázata így fogalmaz erről:
"Az Úr itt a keresztény lelkiélet legmélyebb igazságát nyilatkoztatja ki: a kegyelem állapotában élő lélek a Szentháromság temploma."
Mi is ennek a feltétele?
"Ha valaki szeret engem, megtartja szavaimat..."
