A szeles, hideg időben is melegséget sugárzó templomainkban sok-száz aprócska fény jelzi - mint annak idején a csillagos égbolt -, hogy valami rendkívüli dolog történt.

Már Szent Ferenc óta megállunk a kis Jézus jászola előtt, boldogan nézegetjük a kedves figurákból életre keltett Szent Családot mindazon szereplőkkel együtt, akik részesei lehettek a nagy eseménynek.

Ott állunk, és szinte halljuk az angyalok halk énekét, figyeljük az értetlen-értőn térdepelő a pásztorokat, a bárányokat, az ökröt* és a szamarat*, akik teszik a dolgukat: meleget lehelnek.

Na, de hogy kerülnek ide a napkeleti bölcsek? Akár nevezhetjük őket három királyoknak is, akik hatalmas tevéiken hozzák ajándékaikat.

Mielőtt erről egy kicsit elgondolkodnánk, egészítsük ki a képet a szokásos, mégis mindig egyedi környezettel is: a fenyőágak és friss fehér virágok között üdén zöldellő Luca-napi búza látványával.

Tegyük fel a kérdést magunkban: ki, vagy mi vagyok / lennék legszívesebben a kis Jézus körül, vagy még inkább az Ő számára?

Miután így már személyes közünk van a betlehemi jászolhoz, visszamegyünk a történelmi valósághoz.

Karácsony nyolcada a december 25-től január 1-ig terjedő időszak (nevezik e két napot Nagykarácsonynak és Kiskarácsonynak is):

Lukács evangéliumában olvassuk (2,21): "Nyolc nap múltán, amikor a gyermeket körülmetélték, a Jézus nevet adták neki. Így nevezte Őt az angyal, mielőtt fogantatott."

Születése után a negyvenedik napon Jeruzsálembe vitték Őt, hogy bemutassák az Úrnak a templomban.

A Betlehem - Jeruzsálem - egyiptomi tartózkodás - Názáret vonatkozásokat és ezeknek időbeli lefolyását Máté evangéliuma (2,1-15) alapján tisztázhatjuk, és így értjük meg azt is, hogy mikor jutottak el a bölcsek Betlehembe. (Mert azt gondolhatjuk, hogy semmiképp sem a pásztorokkal együtt érkeztek, még ha helyenként így jelenítik is meg.)

A bölcsek már nem a barlangba, vagy istállóba érkeztek, hanem: "a házba lépve, ott látták a gyermeket anyjával, Máriával, és leborulva hódoltak neki."

Vagyis: miután a jeruzsálemi templomból hazatért Mária és József a kis Jézussal, természetes módon nem a barlangba mentek vissza, hanem egy házba. A következő évben itt látogatták meg őket a napkeleti bölcsek, hiszen ők nagyobb utat tettek meg, mint a pásztorok. (Heródes, aki a Gyermek életére tört, a két éves kor alatti gyermekeket ölette meg, nem csak az újszülötteket, miután a napkeleti bölcsek nem tájékoztatták őt a Szent Család tartózkodási helyéről.) Innen menekült a Szent Család Egyiptomba, majd Heródes halála után tét vissza Palesztinába, és Názáretben telepedett le (Mt 2,19-23).

Képek egymásra rétegeződnek bennünk, mint ahogy a történelmi - liturgikus - kegyelmi történések is át meg átszövik bennünk ezt a szent nyolc napot, és Újév napján így adhatunk hálát az Istenanya IGEN-jéért.

* Az egyházatyák értelmezésében az ökör a Törvénnyel megkötött zsidóságot, a szamár a bálványozás terhét hordozó pogányságot jelképezi; a született Gyermek mindkettőjüket megszabadítja.