...Mária látogatása Erzsébetnél csodálatos és természetesen egyszerű - mondta Erdődi Ferenc atya a szentmise bevezetéseként, és köszöntötte Horváth Ferenc jezsuita atyát.

A fiatal szerzetes atya prédikációját egy érdekes gondolattal kezdte, Keresztes Szt. Jánost idézvén:

a segítő / lelkipásztor a hívő és Isten között akadályként áll, mert nem gondolhatja, teheti azt a hívő, amit éppen gondolt, vagy tett. (Forradalmian nagy szabadság a hívő ember számára, ám Keresztes Szt. János-i alapokat kíván. Saját megjegyzés.)

Prédikációját három gondolathoz fűzte az atya:

1. Már az anyai méhben készen vagyunk az életre, biológiai meghatározottságuk, majd a későbbiekben környezetünk adottságai csak nagyon kis részt engednek nekünk változni. Ezért tulajdonképpen nincs más dolgunk / lehetőségünk, mint adottságainkkal magunkat mindig "irányba" állítani, ha az élet ügyes-bajos dolgaiban eltértünk valamerre. (Ő egy keresztelő kapcsán gondolta végig, hogy abban a picike emberben sok millió sejtje révén minden megvan a továbbiakhoz.)

2. Sokszor nehéz, amikor látszólag nem történik semmi változás ("irányba állás"), de el kell fogadni, hogy nem biztos az, hogy szemtanúja lehetünk a gyümölcs beérésének. (Ezt egy nyári táborozás alkalmával beszélték meg egymással a táborvezetők.)

3. Egy görög-katolikus barátja szavait idézve mondta: "az ördög ganéja is alkalmas lehet Isten kertjének trágyázására". Vagyis: a velünk történt rossz dolgokból / bűnökből kijutva sokkal közelebb kerülhetünk Istenhez.  (Költözködésekor, a kis busz lerobbanása kapcsán élte meg, amikor 200 km-es távolságban volt a helytől, ahová időre kellett érkeznie. Mindenét az úton hagyva, egy nap után kisimult a sok kusza érzése, gondolata.)

Befejezésképpen: gondoljuk meg a Búcsú alkalmával, hogy mit kell letennünk (mitől kell elbúcsúznunk), és mit kell felvennünk - monda a misét bemutató jezsuita atya.

Erdődi Ferenc atya megköszönvén a szentbeszédet, hozzátette, hogy biztosan mindketten úgy gondolják, nagyon fontosak a tettek is.

(Úgy vélem, anélkül nem létezik élhető emberi élet, hiszen hogyan álljunk "irányba", ha nem csinálunk semmit - akkor minek van iránya?)

Az első gondolat kapcsán pedig Néri Szt. Fülöp nyomán jut eszembe: "Legyetek jók, ha tudtok!"